Ülök és várok.... közben azon gondolkodom, hogy mennyire értelmetlen is az élet.
Miből is áll az ember napja? Várakozásból. 
Reggel már néha félálomban megkezdődik az egész mikor is VÁRJA az ember, hogy megszólaljon az ébresztőóra, aztán bosszúsan lenyomja, kibattyog a fürdőbe, de az épp foglalt. MEGVÁRJA míg kijön a kedves családtagja/barátja/lakótársa, aztán kapkodva elkészül, majd VÁRJA a buszt vagy a zöldet a dugóban. A munkahelyére érve alig VÁRJA a cigi/kávé szünetet vagy VÁRJA kollégái beszámolóját, a jelentéseket, egy fontos hívást, a főnök utasítását, a szállítmány érkezését, a futárt, a postást, az ebédszállítót, az ebédidőt, a munkaidő végét. VÁRJA, hogy végre hazaérjen, kicsit nyugalomba helyezze magát. Otthon kezdődik minden elölről. VÁR egy hívást, egy visszahívást, egy befutó programot, egy rögtönzött találkozást, vagy a kedvenc sorozatát, vagy hogy megfőjön a kaja, hogy haza érjen a párja a munkából, hogy kijöjjön a gyerek a kádból, és hogy este 10 legyen, mert még le kell vinni a kutyát mielőtt nyugovóra térne...
VÁR, VÁR, VÁR... az ember mindig VÁR valamire. Arra, hogy meggyógyuljon, hogy rendbe jöjjenek az összekuszálódott dolgok, hogy megoldódjanak a gondok, hogy egy vita után a másik tegye meg a békülő lépést, hogy nagylelkűen megbocsájthasson, vagy hogy lelkiismeretén enyhítsen, VÁRJA a megfelelő alkalmat, hogy bocsánatot kérjen. Télen VÁRJA a nyarat, nyáron a telet. Hideg időben a meleget, a napsütést. Forróságban a havat, a karácsonyt, a bejglit és a csillagszórót. Ősszel VÁRJA, hogy minden újra zöld legyen, tavasszal pedig VÁRJA az őszi gyümölcsöket és a színpompás erdők látványát.
VÁR arra, hogy boldog legyen, hogy a helyzete ne csak látszólag, hanem a felszín alatt is jó legyen. VÁR a szerelemre, arra, hogy elérkezzen a megállapodás ideje, de ha szembe találja vele magát, akkor bepánikol és még VÁR valamit az élettől, mert nem akarja elhinni, hogy elérkezett az idő.... Tovább VÁR. Talán az igazira vagy valaki olyanra, akire megéri VÁRNI.... mert akkor legalább boldogan VÁR és elmondhatja, hogy van értelme az életének, mert a várakozás után megnyugvást talál.